avagy Szükségletek a szükség idején
Az Új Széchenyi Terv középpontjában a vállalkozások állnak. Ez új irányt jelez a hazai fejlesztéspolitikában, hiszen eddig az uniós pénzek 70-80%-a önkormányzati projektekre ment el, ahol a támogatás nagyját „betonba öntötték”. Lett helyi agóra, meg persze új, a városi népeknek is kedves bicikliút. Szép dolog… Csakhogy a közösségi tudatot fejlesztő kulturális központ üzemeltetése, vagy az életminőséget javító bicikli út fenntartása súlyos teher az önkormányzat számára, így nem csoda, ha az értékelő jelentésekben már azt is érdemként tüntetik fel, hogy a hasonló beruházások nem eredményeztek GDP-csökkenést. Nehezen vitatható tehát a jó szándék, de mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is… fenntartást igényel.
Az eredendően szép, bár már 2007-ben sem az ország igényeire szabott célok a – ’29-33-ashoz mérhető világgazdasági válság kínjait nyögő – magyar gazdaság számára, mit szépítsük, tarthatatlanok. A Maslow féle igény-hierarchia Magyarországon is működik, és sajnos, a szükségletek piramisa nálunk sem állítható a csúcsára.
Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaság nem az életminőség-javító beruházások időszakát éli: a piaci szereplők (és az állampolgárok) többsége napjainkban félretette hosszú távú terveit, és a létfenntartásért küzd. Az Új Széchenyi Terv tehát szükségszerűen koncentrál a vállalkozásokra, hiszen a hiányzó jövedelmek kitermeléséhez munkahelyek, életképes hazai cégek kellenek: a Magyarország rendelkezésére álló, uniós forrásoknak ma a „magyar vállalkozói középosztály” megteremtését kell szolgálniuk, azon cégek létrejöttét, amelyek elég erősek, hogy eséllyel indítsanak be a város, a régió számára is érzékelhető fejlesztéseket.
Ennek feltétele egy olyan gazdasági környezet (támogatási és szabályozási feltételrendszer), amely lehetővé teszi, hogy a drámaian megfogyatkozott, életerős KKV-k közül kifejlődhessen és „helyzetbe kerüljön” az az 1500, legalább 25-30 fős cég, amely nagy hozzáadott értéket állít elő, és (vagy exportképes, vagy importhelyettesítő) termékeivel a Magyarországon is működő, multinacionális nagyvállalatok beszállítójává válhat.
Így megalapozható a vállalkozások fejlődéséhez szükséges, stabil működés (alapvető szükségletek, biztonság), alvállalkozóként lehetőséget kapnak a KKV-k környezetében működő mikro-vállalkozások is (összetartozás), a sikeres cégek képessé válnak arra, hogy megkülönböztessék magukat és erős imázst építsenek (önbecsülés), majd tapasztalataik alapján önálló, innovatív üzleti megoldásokat vezessenek be (kreativitás, önmegvalósítás).
A rossz hír: hogy messze még a piramis csúcsa, a jó: nincs más út, csak felfelé!
