JÓZAN ÉSSZEL

JÓZAN ÉSSZEL

A magyar piramis

2010. november 25. - Essősy Zsombor

avagy Szükségletek a szükség idején

Az Új Széchenyi Terv középpontjában a vállalkozások állnak. Ez új irányt jelez a hazai fejlesztéspolitikában, hiszen eddig az uniós pénzek 70-80%-a önkormányzati projektekre ment el, ahol a támogatás nagyját „betonba öntötték”. Lett helyi agóra, meg persze új, a városi népeknek is kedves bicikliút. Szép dolog… Csakhogy a közösségi tudatot fejlesztő kulturális központ üzemeltetése, vagy az életminőséget javító bicikli út fenntartása súlyos teher az önkormányzat számára, így nem csoda, ha az értékelő jelentésekben már azt is érdemként tüntetik fel, hogy a hasonló beruházások nem eredményeztek GDP-csökkenést. Nehezen vitatható tehát a jó szándék, de mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is… fenntartást igényel.

Az eredendően szép, bár már 2007-ben sem az ország igényeire szabott célok a – ’29-33-ashoz mérhető világgazdasági válság kínjait nyögő – magyar gazdaság számára, mit szépítsük, tarthatatlanok. A Maslow féle igény-hierarchia Magyarországon is működik, és sajnos, a szükségletek piramisa nálunk sem állítható a csúcsára.

Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaság nem az életminőség-javító beruházások időszakát éli: a piaci szereplők (és az állampolgárok) többsége napjainkban félretette hosszú távú terveit, és a létfenntartásért küzd. Az Új Széchenyi Terv tehát szükségszerűen koncentrál a vállalkozásokra, hiszen a hiányzó jövedelmek kitermeléséhez munkahelyek, életképes hazai cégek kellenek: a Magyarország rendelkezésére álló, uniós forrásoknak ma a „magyar vállalkozói középosztály” megteremtését kell szolgálniuk, azon cégek létrejöttét, amelyek elég erősek, hogy eséllyel indítsanak be a város, a régió számára is érzékelhető fejlesztéseket.

Ennek feltétele egy olyan gazdasági környezet (támogatási és szabályozási feltételrendszer), amely lehetővé teszi, hogy a drámaian megfogyatkozott, életerős KKV-k közül kifejlődhessen és „helyzetbe kerüljön” az az 1500, legalább 25-30 fős cég, amely nagy hozzáadott értéket állít elő, és (vagy exportképes, vagy importhelyettesítő) termékeivel a Magyarországon is működő, multinacionális nagyvállalatok beszállítójává válhat.

Így megalapozható a vállalkozások fejlődéséhez szükséges, stabil működés (alapvető szükségletek, biztonság), alvállalkozóként lehetőséget kapnak a KKV-k környezetében működő mikro-vállalkozások is (összetartozás), a sikeres cégek képessé válnak arra, hogy megkülönböztessék magukat és erős imázst építsenek (önbecsülés), majd tapasztalataik alapján önálló, innovatív üzleti megoldásokat vezessenek be (kreativitás, önmegvalósítás).

A rossz hír: hogy messze még a piramis csúcsa, a jó: nincs más út, csak felfelé!

A bejegyzés trackback címe:

https://mapi-tanulmany.blog.hu/api/trackback/id/tr332472771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harangláb · http://haranglabbisztro.blogspot.com/ 2011.03.08. 09:52:44

Azt gondolom, hogy nem feltétlenül célravezető az, ha a multinacionális cégek bedolgozói hálózatát fejlesztenénk, csak. A multiktól való függésnek az egyik eredménye az hogy ma a magyar gazdaság ilyen kiszolgáltatott helyzetben van. Ugyanis bérmunka országgá lettünk az elmúlt 20 évben. Ezen kellene szerintem változtatni. Sokkal jobban kellene fókuszálni az erőforrásokat minden vonatkozásban a saját gyártású termékek előtérbe helyezésére. Ma szerintem az lenne az ideális, ha egy 25-30 fős cég kapacitásának max: 20-25%-át tenné ki a multinacionális cég felé történő beszállítás. A fennmaradó 75%-ban pedig saját fejlesztésű, tervezésű, gyártású és forgalmazású késztermékeket állítanánk elő! Talán éppen ezért lenne szerintem nagyon fontos, hogy a piackutatási, mérnöki/tervezési, Logisztikai és marketing oldalt kellene támogatni/fejleszteni, a 100%-ban magyar tulajdonú KKV-nál.

Essősy Zsombor · http://www.mapi.hu 2011.03.08. 17:01:08

@Harangláb: "Egyetértek Önnel. :) Írásomban ezért nem is a "bedolgozó" vállalkozások számának növelését javasoltam, hanem azon cégek tudatos fejlesztését, amelyekre jellemző, hogy (idézek) "nagy hozzáadott értéket állít elő, és (vagy exportképes, vagy importhelyettesítő) termékeivel a Magyarországon is működő, multinacionális nagyvállalatok beszállítójává válhat". A multik ebben a kontextusban nem a tőkéjük, hanem a vásárlóerejük és a magyar gyártó külpiacra lépését segítő, nemzetközi értékesítési hálózatuk révén szerepelnek."

Harangláb · http://haranglabbisztro.blogspot.com/ 2011.03.10. 13:50:23

Majdnem én is egyetértek, önnel:-)! A multik szerepét azonban ebben a kontextusban is vitatnám, igaz a beszállítói kapacitás mértékéig bezárólag. Félreértés ne essék a multit jómagam sem mint szitokszót alkalmazom, csupán annak szerepének csökkentését látnám kívánatosnak. Tehát az ideális - legalább is az én olvasatomban - az lenne ha egy beszállító a már korábban általam is említett 75%-ban független, szabadpiaci kereskedelembe szállítana be, a multi kizárásával. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt továbbra is a saját gyártású késztermékek vonatkozásában lenne kívánatos. Ez tudom jól hogy csak egy vágyálom, de szerintem ez ettől még igaz. A multitól való minél nagyobb arányban történő függés, egyenes arányban kódolja be - szerintem - a beszállító létbiztonságának csökkenését is.
süti beállítások módosítása