Új közigazgatási és önkormányzati rendszer

Szombat, napsütés, vásározók a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély parkjában. Az arisztokratikus környezetben megtartott ünnepi közgyűlés díszvendége a miniszterelnök-helyettes, aki telt ház előtt elmondott beszédében az önkormányzati törvény pár napja ismertté vált, új koncepciójáról is beszélt. A sajtó már vasárnap kiemelt helyen hozta, hogy Magyarországon a regionalizáció megbukott, itt az idő, hogy újjászülessenek – a januártól már élő kormányhivatalok révén – a megyék.

A hír nem volt egészen új. Előzőleg már több fórumon megjelent a terv, amely alapján a helyi működtetés feladatainak összevonásával, a felügyeleti jogkörök központosításával átrajzolódni látszik a döntéshozatal rendszere. Úgy tűnik, rövidesen számos oktatási, egészségügyi, szociális intézmény tulajdonosa megváltozik, más lesz a feladatfinanszírozás és intézményfenntartás struktúrája. Miközben mindez a racionalizálásról, a fenntarthatóságról szól, ami számos értelmes vitára ad alkalmat, biztosra vehető, hogy sokak számára a fő kérdés továbbra is az, hogy hol lesz, kié lesz a jövőben a „hatalom”, ki dönt majd a pénzről. Nemcsak a „Meghalt a király, éljen a Király!” logikája keresi az igazodási irányt, a támogatási rendszer intézményei előtt is ott a kérdés, kinek kell „címezni” a jövőben az önkormányzati fejlesztésekre tervezett pályázatokat, kinek a neve szerepel majd a támogatási szerződésben, ki fog felelni a már folyamatban lévő ügyek megvalósításáért.

A „Ki?” mellett a másik, még fontosabb kérdés a „Mikor?”.
Más vagyonelemekkel együtt a projekteket is át kell majd adni az új tulajdonosoknak. Az átadás-átvétel korrekt lebonyolítása időigényes, gigászi feladat lesz, s az uniós pályázatok esetében fogytán az idő. Ezért úgy gondolom, hogy a törvény-előkészítéssel párhuzamosan haladéktalanul meg kell kezdeni a folyamatban lévő beruházások átvilágítását, felkészítését az átadásra, mert nem mindegy, mikorra lesz meg a projektek új, felelős gazdája.