Felelősek vagyunk

A bürokrácia ostorozása a terén, mondhatni, megvalósult „az össztársadalmi egyetértés”. Nem kis dolog ám ez 2010-ben, Magyarországon. Igaz, vég nélkül sorolhatók az esetek, amikor irracionális szempontok, rosszul szervezett folyamatok, horribile dictu alkalmatlan emberek akadályozták a pozitív változást.

Magyarok vagyunk, nálunk nemzeti sajátosság a kritikus szemlélet, vérünkben van az – uniós szinten is egyedülálló, talán csak a belgákéhoz fogható – irónia. Sajnálatos hiányosságunk ugyanakkor, hogy többnyire megelégszünk a probléma felvetésével: összenézünk, jön a kesernyés mosoly és a bennfentes „mi tudjuk, hogy van ez” pillantás. Egyetértünk és… ennyi.

Holott tenni is lehetne talán valamit. Hogy mit is? Harcolni a bürokrácia ellen, küzdeni a transzparenciáért, leszámolni a korrupcióval - világos, indokolt elvárások ezek, csakhogy nem kísérik őket a célokból lebomló, pontosan meghatározott feladatok. Az ilyen iránymutatás a kétkezi, jó értelemben vett technokrata számára nem elég konkrét, nem elég érthető.

Mi ugyanis egyet értünk, de azt nagyon: az uniós pályáztatás érvényes gyakorlata gyenge, több sebből vérzik. Meg is tudjuk mondani, pontosan hol van a baj, hiszen ez a „mi témánk”, értünk hozzá. Ebben a közegben élünk, a pályázatok piacán nőttünk fel és váltunk meghatározó, felelős szereplővé.

Igen, ezen a területen tevékenykedni ma egyfajta küldetés is egyben – mi tudjuk, hogy mennyi és mit ér az a pénz, amit lehívhatna az ország, ha nem akadályoznák ebben a források elosztására hivatott szervezet rejtett és látványos hibái. Látjuk, megtapasztaltuk e hibák okait, és az elmúlt félévet arra szántuk, hogy rendszerezzük, egyeztessük és leírjuk a támogatási rendszer korrekciójára vonatkozó javaslatokat. Elkészültünk: megtöltöttünk 400 oldalt releváns adatokkal, szakértői ajánlásokkal. Ha úgy tetszik, letettünk valamit a „közös asztalra” azzal, hogy összeállítottunk egy anyagot.
Egyet – értünk, mindannyiunkért.

Azt reméljük, lesz más civil is, aki saját területének értő művelőjeként követi példánkat. Mert mindannyian felelősek vagyunk. Felelősek: felnőttként a gyermekeinkért, szakemberként a munkánk minőségéért, és állampolgárként azért, hogy merre halad, hová jut ez az ország a következő 20 évben.