JÓZAN ÉSSZEL

AZ ETIKETT, AZ ETIKETT

2011. április 29. - Essősy Zsombor


Végy egy pályázati tanácsadót… 
         és jól nézd meg az ajánlatát!

Egy évtizede annak, hogy a vállalkozásfejlesztés egyik - talán legvonzóbb - lehetőségét kínálva megjelentek a piacon a vissza nem térítendő támogatások. Az első Széchenyi Terv alapozta meg a hazai pályázati rendszer kiépülését, teremtett esélyt a forráshiányos beruházók, valamint egy új szolgáltatás, a pályázatírás számára. 

Ugyan az ezredforduló 2011-ből nézve aranykornak tűnhet, mégse feledjük: a vállalkozások működtetését tekintve új, idegen elem volt a pályázati forrás, ezért az – akkor még stabil – magyar cégek is óvatosan, fenntartásokkal közelítettek hozzá. A támogatási nyomtatványok kezdetben a cég perifériáján jelentek meg: jellemzően a könyvelőnél (rosszabb esetben a marketingesnél) landoltak, s többnyire kikerültek a vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó menedzsment látóköréből. A pályázatok ilyenforma „számkivetettsége” addig tartott, amíg híre nem ment az első nagyobb összegek odaítélésének. Amint a cégek megértették, hogy reális az esély a tervezett projektek költségvetésének számottevő kiegészítésére, felébredt az igény a pályázatok összeállításában jártas „szakértőkre”.

Az évtized elején ezért sorra születtek a pályázatíró, pályázati tanácsadó, pályázati szakértő cégek – kezdetben közel azonos profillal, majd ezen a piacon is megkezdődött a szegmentáció, s mára kialakult egy működési gyakorlat, egyfajta „illik – nem illik” alapú szolgáltatási etikett, ami lehetővé teszi a distinkciót tanácsadó és tanácsadó között.

Hogy az elején kezdjem: illik töviről-hegyire ismerni a futó pályázati konstrukciókat, és kötelező elem az ügyfél adottságainak feltérképezése is, hiszen a pályázatképesség gyors, egyértelmű megállapítása maga a „belépő” a tanácsadó és a pályázó kapcsolatához. E kettő még nem maga a szolgáltatás, csak annak feltétele. Komplex, több finanszírozási opciót kínáló fejlesztés esetén a testre szabott pályázati stratégia (jellemzően egy nagyobb terjedelmű, tartalmas dokumentum) kidolgozásáért indokolt lehet - már a projekt megkezdése előtt - számlázni az ügyfélnek, ám ha a cég eleve nem jogosult támogatásra, a szakértő sem jogosult arra, hogy fölöslegesen vegye igénybe a vállalkozás képviselőjének idejét, ne adj Isten, pénzét. Ezért aztán igencsak nem illik tanácsadói díjat kérni a projekt-előminősítéséért, s bizony, kimondottan illetlenség költségeket felszámolni egy vesztésre ítélt, „bukó” projekt kidolgozásáért.

Hasonlóan méltatlan – az ügyfél ismerethiányára épülő – lépés havidíjas szerződést kötni a pályázatfigyelésről, hiszen egyrészt a tanácsadó érdeke is, hogy felhívja a figyelmet a megjelent, releváns kiírásokra (mert így lehet csak esélye valós, szakértői bevételre), másrészt a havonta megjelenő, nyilvánosan publikált, uniós pályázatok száma (ami jellemzően inkább 2, mint 5) nem indokolja a „figyelés” mint nagymértékű, folyamatos erőfeszítés kiszámlázását.

A támogatás értéke sokban függ a választott pályázati konstrukciótól, ezért hát úgy illik, hogy a tervezésnél egy avatott tanácsadó egységként kezelje a finanszírozást, s a megbízó érdekét szem előtt tartva a különböző üzleti célok (pl. a cash flow, a hitelszolgálat, a bérköltségek) és pályázati feltételek (a vállalások szükséges és elégséges szintje) összehangolásával a lehetséges támogatási maximumot érje el. Ebből következően – ha egy cég valóban „tanácsadóként” jelenik meg az ügyfél előtt – nem illik egy 40%-os támogatásra érdemes pályázatból mindössze 30%-ot kihozni.

Mivel az ügyfél célja nem a pályázati dokumentáció összeállítása, hanem a konkrét projekt megvalósítása, súlyos illetlenség magára hagyni az ügyfelet a győztes projekttel. A nyertes pályázat megvalósítása akár 5-7 éves időszakot is felölelhet, ezért egy felelős fejlesztési tanácsadó a teljes projektperiódus során, kézen fogva vezeti a pályázati bürokráciában (jellemzően) járatlan, a hivatal hiánypótlási, ellenőrzési gyakorlatát nem ismerő ügyfelét. Ez alatt úgy illendő, hogy az ügyfél dedikált kapcsolattartót kapjon a tanácsadónál, aki kérdés esetén rendelkezésére áll, közreműködik a támogatási szerződés megkötésében, ha kell, mediátorként segíti a vitás kérdések rendezését, s megfelelő instrukciókkal készíti fel a pályázót a soros monitoring eseményekre.

Összefoglalva: szolgáltatásról lévén szó, joggal várható el egy tanácsadótól, hogy - a méltányos díjazás mellett - az ügyfél céljait is szem előtt tartsa. A tanácsadó kiválasztásánál mindenekelőtt ezen elvárás teljesülését érdemes mérlegelni. 
Ez az én első – ingyenes – tanácsom.

A bejegyzés trackback címe:

https://mapi-tanulmany.blog.hu/api/trackback/id/tr22864059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.