JÓZAN ÉSSZEL

SE PÉNZ, SE POSZTÓ?

2011. április 18. - Essősy Zsombor


HITELES IRÁNY


Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a világ mennyire bizalmi alapon működik. Bízunk abban, hogy biztos a talaj a lábunk alatt, hogy a másik autó nem megy át a piroson, hogy a teljesítést majd kifizetés követi. Rendben is van ez - „békeidőben”. Az extrém feltételek azonban átrendezik a normák rendszerét, s egy-egy súlyos megrázkódtatás a paranoia szintjéig növelheti az elővigyázatosságot.

Nem véletlen, hogy ma a finanszírozást kölcsönös bizalmatlanság jellemzi. A világméretű hitelválság súlyos csapást mért a korábban megingathatatlannak hitt pénzintézeti imázsra. A (valóban óvatosságra kényszerülő) bankok a forráshiány vádjától jellemzően a „Nincs jó projekt!” hivatkozással igyekeznek szabadulni. A gazdaság dermedten vár, nincs bizalom, nincs hitel – se pénz, se posztó.

Széchenyi a „Hitel” című (több vonatkozásában is meglepően időszerű) művében így írt: „A Hitel lábra állítását tettem systemám alapkövéül, mert annak nemléte, mint a honi tapasztalás mutatja, legtehetősb nemzetségeinket is megsemmisíti; léte pedig már a legtehetetlenebbeket is bizonyosan előmozdítaná.”

Érdemes odafigyelni a legnagyobb magyar szavaira – a hitel (szemben az „egyszer használatos”, vissza nem térítendő támogatásokkal) a finanszírozás megújuló, a tőke természeténél fogva organikus eszköze. Persze, boldogító és kivételes állapot támogatottnak lenni, s ma egy jól célzott pályázati konstrukció valóban pozitív impulzus lehet egy-egy ágazat vagy régió időszakos fejlesztésében, ám a magyar gazdaságfejlesztés hosszú távon nem alapozható a közösségi forrásokra: a pénzügyi sokk után fokozatosan vissza kell térni a korábban bevált hitelezési gyakorlathoz.

Az egészséges üzleti bizalom fokozatos visszaállítása érdekében most úgy tűnik, az állam is lépésekre szánta el magát. A Joint Venture Szövetség április 6-i „Gazdasági ösztönző pénzügyi eszközök: a vállalkozói finanszírozás konstrukciói” konferenciáján (ahol gyakorlatilag az MFB-csoport minden, pénzeszközökkel foglalkozó tagja előadóval képviseltette magát) a hitelezés terén vállalt állami szerepvállalás volt a kiemelt téma. Mivel a hitel-ínség legjobban az Új Széchenyi Terv célcsoportja, a hazai kis- és középvállalkozások helyzetét nehezíti, fontosnak tartom a tényt, hogy az eseményen az EXIM Bank vezetője kimondta: paradigma-váltásra van szükség a hitelezésben.

Az a véleményem, hogy újragondolva a KKV-hitelezés feltételeit ott érdemes elsőként ösztönző eszközöket alkalmazni, ahol a fejlesztés a legrövidebb távon eredményez GDP-növekedést. Tekintettel arra, hogy a belső fogyasztás még nem indult be, meggyőződésem szerint – és itt visszatérek kedvenc vesszőparipámhoz – mindenekelőtt az exportképes (vagy a multinacionális hálózatoknak beszállító) KKV-k beruházásai számára fontos a vonzó, államilag garantált hitelkonstrukciók mielőbbi beindítása.

Ami a sokat emlegetett bizalmat illeti: én bízom abban, hogy ez lesz valóban a „hiteles” irány, s az MFB tervezett lépéseinek eredményeként megvalósul a vállalkozások és a pénzintézetek régóta várt, nagy egymásra találása.

A bejegyzés trackback címe:

https://mapi-tanulmany.blog.hu/api/trackback/id/tr232836692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.