JÓZAN ÉSSZEL

A piacért alkudni kell!

2010. október 27. - Essősy Zsombor

avagy „A magyar tej és a világot jelentő deszkák”

Kiszámítható piac, hatékony, nemzetközi értékesítési hálózat, jól bevezetett márka … Ez minden gazdasági szereplő álma. A válság közepén, az adósságspirál és a kereslet-visszaesés árnyékában azonban hiába igyekszik lázasan megoldást találni a döntéshozó, a magyar vállalkozó számára ma inkább délibáb, mint valóság a stabilan működő piac.

A hazai kereslettől függő, magyar termelők kínlódását élesen ellenpontozza az – a krízis idején is többé-kevésbé változatlan – bevásárló tömeg, amely ma is megtölti a Magyarországon is népszerű, nagy áruházláncokat. A nemzetközi hálózatok irigylésre méltó prosperálása olyan tény, amivel vitázni nem érdemes, viszonyulni hozzá annál inkább. Érthető, bár inkább zsigeri reakció az, ha valaki a nemzeti érdek háttérbeszorítását, a tömegcikkek diadalát látja egy-egy ilyen „multi” hazai jelenlétében. Amin azonban valóban érdemes lenne gondolkodóba esni az… a polcokon sorakozó dobozos tej a lengyel (vagy szlovák) származást igazoló címkével.

A magyar áru mellett egyre nagyobb teret nyerő „testvéri” termékek bizony nem a globális cég agressziójának bizonyítékai, sokkal inkább a velünk egy cipőben járó, kelet-európai országok gazdaságpolitikájának racionális helyzetértékeléséről tanúskodnak. A lengyelek (akárcsak szlovák szomszédjaink) anno, mikor jelentkeztek náluk a nagy nemzetközi cégek, nemcsak a hatalmas beruházásokban, hanem az azokat éltető, kiterjedt és jól szervezett értékesítési csatornákban is észrevették a lehetőséget. Az új piac fejében maguknak is piaci lehetőséget (a polcokon helyet) kértek – és kaptak. Milyen logikus és egyszerű, nemde… ? Ha úgy vesszük, a pozitív gondolkodás eredményessége ismét bizonyítást nyert: a helyi gyártók termékei felléphettek a világot (de legalábbis Európát) jelentő deszkákra, s máig élvezhetik a jól szervezett, multinacionális működés előnyeit.

Talán nekünk, magyaroknak sem fölösleges (késő) megfontolni: hogyan kamatoztathatnánk a nemzetközi áruházláncok értékesítési csatornáit. Biztos vagyok benne, hogy – teszem azt – a multi árbevételének százalékos adóját beszállítói kvótára cserélő döntés értékes, a növekedés lehetőségét kínáló piacokat nyitna meg a magyar termékek előtt.

Összegezve: nincs „tisztességes vagy globális”, jó vagy gonosz márka – csak működő tőke. Az igazi baj (azon túl, hogy nem a miénk), ha csak részben használjuk ki, hogy éppen itt, Magyarországon működik.

A bejegyzés trackback címe:

https://mapi-tanulmany.blog.hu/api/trackback/id/tr652403295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.