JÓZAN ÉSSZEL

A "MÁSIK" 15 MRD EURO

2012. január 09. - Essősy Zsombor

Túlzás nélkül az egész világ felfigyelt a robajra, amikor ránk csapódott a régóta emlegetett adósságcsapda. A Forint hirtelen beszakadása áthúzott minden alternatív megoldást, a világsajtó vezető hírként számolt be a Kormány és a Magyar Nemzeti Bank péntek reggeli egyeztető megbeszéléséről, a www.kormany.hu nagybetűs, nyitó közleményében emelte ki, hogy a mihamarabbi megállapodás az IMF-fel „a magyar gazdaság legfőbb érdeke”. Fontosnak érzem ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ha e legfőbb érdek érvényesül is, az még nem maga a megoldás. Csak időt nyerünk vele.

Kelepcében vagyunk, és az IMF-megállapodás nem garantálja, mindössze lehetővé teszi számunkra – egy időre – a menekülést. Persze, lefékezi majd a forintárfolyam idegesítő mozgását, megnyugtató hatással lesz a kis- és nagybefektetőkre, és átmenetileg elsimítja a felszínen hullámzó hangulatokat. A látszólagos nyugalom azonban csalóka, hiszen a tőkeinjekció egymagában nem változtat a mélyben zajló, több évtizedes strukturális hibákat jelző folyamatokon.

Hölgyeim és Uraim! Ne ringassák magukat illúziókba! Elérkezett a súlyos döntések ideje. Igaz, hogy az IMF-megállapodással levegőhöz jutunk egy időre, de épp csak addig, amíg (a folyamatosan felmerülő költségek mellett) képesek vagyunk törleszteni a részleteket.

Pestiesen szólva: „Helyzet van!”. A szélsőséges kül- és belgazdasági feltételek közepette az utolsó, sorsfordító alkalom adatott meg arra, hogy felrázzuk, újra működésbe hozzuk a magyar gazdaságot. Most létfontosságú a hatékony korrekciós intézkedések körültekintő megtervezése, következetes végrehajtása.

A kérdés a régi, csak sokkal sürgetőbb: „Hogyan valósítható meg az adott feltételek között az állam működésének stabilizálása?” A válasz látszólag egyszerű: a kiadások csökkentésével és a bevételek növelésével. A költségcsökkentéshez strukturális reformokra van szükség, míg a növekvő bevételek az eredményes cégek – és munkavállalóik – adójából származhatnak.

Strukturális átalakításokra mind a finanszírozás oldalán, mind a működés szervezésében szükség van. (Csak egy lépés ebben az irányban, de jó példa a hétvégén bejelentett, 1 millió ember számára elérhető, egyoldalas adóbevallás.) Az intézkedések hatékony megvalósításához elengedhetetlen az átgondolt, szoros koordináció, illetve az „egy feladat-egy felelős” elvének érvényesítése olyan kulcsterületeken, mint például az uniós források felhasználása.

Nemcsak az érintettség okán említem szakterületünket: a fejlesztéspolitika hatékonyságától ugyanis nagyban függ az adóbevételek növekedése. Adót – sőt, növekvő mértékű adót – csak az a cég tud fizetni, amelynek nyereségessége nő, amelyik ennek hála több embert tud foglalkoztatni, több (és talán magasabb) bért tud fizetni. E ponton persze hosszan lehetne lamentálni a magyarországi vállalkozások helyzetéről, de erre most nincs idő: most lépni kell, és közben arra fókuszálni, ami a megoldás felé visz minket. Visszakanyarodva tehát a fejlesztéspolitikához: a rövid távú (1-2 éves) KKV-fejlesztési tervek megvalósítását az a rendelkezésünkre álló, az IMF-től kért hitellel megegyező nagyságrendű (!) uniós forrás segítheti, ami az elmúlt 5 évben, sajnos, nem igazán tudta megmozgatni a magyar piacot. Bár tény, hogy már-már az utolsó utáni pillanatban vagyunk, de úgy gondolom, ezt a 15 Mrd Eurot még képes lehet felszívni a magyar gazdaság.

A támogatások alapvető célja a Magyarországon munkahelyet teremtő, fejlődőképes cégek beruházásainak előmozdítása. Nem mindegy azonban, hogy a pénz hány százalékát használjuk fel külföldi termékek, szolgáltatások beszerzésére, és mennyit fordítunk belőle a belső piacok bővítésére. Ugyanez az uniós forrás biztosít lehetőséget arra is, hogy átalakítsuk a hazai vállalkozások összetételében mutatkozó anomáliákat: megnöveljük a fejlődni képes, ténylegesen működő hazai KKV-k számát, illetve segítsük a hazai ipar fellendítését. Létre kell hozni azt a magyar vállalkozói középrétegét, amely képes lesz évtizedekig, évszázadokig megélhetést biztosítani a magyar embereknek. Meg kell erősíteni azokat a cégeket, amelyek nagy hozzáadott értéket állítanak elő, sok embert foglalkoztatnak, és innovatív termékeket, szolgáltatásokat állítanak elő. A pénzt (az uniós forrásokat) gyorsan és a lehető legjobb helyre kell eljuttatni. Ez az a folyamat, amelyben az államra is, de a fejlesztési projektek minden egyes szereplőjére is felelős szerep hárul.

-----------------

Hölgyeim és Uraim! Az előttünk álló súlyos feladatok megoldásához a szakértelmen kívül két dolog szükséges: idő és pénz. Az IMF-hitel átmeneti egyensúlyt teremtve az egységnyi, záros határidejű „laufot” biztosítja ahhoz, hogy jó irányba induljon el a gazdaság fejlesztése. Az így nyert idő mellé a pénzt a strukturális átalakításhoz, a gazdaság motorjainak begyújtásához kizárólag a most még elérhető, uniós források biztosítják. Ez a bizonyos „másik” 15 Mrd Euro jelenti azt a kivételes lehetőséget hazánk számára, amelyet most valóban vétek lenne nem kihasználni!

A bejegyzés trackback címe:

http://mapi-tanulmany.blog.hu/api/trackback/id/tr253531147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.